Nos, hallgatva Erikára, még a jó idő beállta előtt vettem biciklit, mikor még csak a nagyon elszántak kerekeznek... amikor még nincs akkora kereslet, hogy felnyomja az árakat.
Találtam is egy szép kis alapdarabot, amiben látok fantáziát rendesen, nem is volt drága...
bár majd kiderül, hogy mennyit kell még ráköltenem...
Mivel egész délután vásárolgattunk, így bizony csak estefelé jutottam oda, hogy elindulhattam a bicikliért...nem akartam halogatni, nehogy elvigyék előlem... de még haza kellett jönni átöltözni, mert jeges szél volt, és esett is egy kicsit...addig addig, hogy fél 10re értünk oda...
És megindultunk visszafelé. Gyalog. Lassan kerekezve. Világítás nélkül. Bízva a GoogleMaps-ban, ami szerint elég végigsétálni a Rákospatak mentén...
Az egy dolog, hogy milyen kevesen járnak az utcán, szar időben, tíz után, az egy másik,. hogy a patakparton menő biciklis-futó út mennyire nincs kivilágítva...
 |
| Bánfalvy Zoltán fotója: Szellemvonat |
A bajok akkor kezdődtek, amikor a patak eltűnt az M3as bevezető alatt...kerülni kellett...és valahogy bekeveredtünk a rákosrendező-vonattemető-csöves-falva hátborzongató díszletei közé...egyre lepusztultabb felüljárók, lelakatolt épületek, zéró világítás, már az út is elfogyott alólunk...
És kezdett egyre jobban halálfélelmem lenni...így nagyon gyorsan, és határozottan hátraarcot csináltunk, és elindultunk, vissza a fény felé...majd próbáltunk lakott területen áthaladva hazavergődni.
Közel 3 órás menetelés, éjszaka, fagyos szélben, rettegve...
Minimum 15 km-es paratúrát csináltunk...
 |
| kb. ez a feeling, csak sötétben... |
 |
| Nagyon közel jártunk már az ismerős környékhez, de nem mertünk kockáztatni ekkorát... |
 |
| 15-16 km, ennyi az, ami rémlik az utcanevekből...és nem is kellett 3 óra, csak bő 2 és fél...:D |
